Tegnap céges csapatépítésen jártam, aminek szombati programja egy aggteleki kirándulás volt. A Baradla-barlang aggteleki részéről indultunk útnak, a célállomás pedig Jósvafő volt. A 10 km-es utat kb 4 óra alatt teljesítettük, de a végére már igencsak meg kellett szaporáznunk a lépteinket, hogy időben kijussunk.

Az első szakaszban egy kivilágított részen mentünk, ez a leghíresebb, gyönyörű függő- állócsepkövekkel, az Anyósnyelv, Mikulás, Tigris fantázianevű képződményekkel, illetve a Hangversenyteremmel, aminek akkusztikáját zenehallgatás során élvezhettük.

A második szakasz volt a leghosszabb, itt nem volt világítás, így zseblámpák segítségével tudtunk tájékozódni. Nem győztem kapkodni a szemem és a zseblámpám, annyira gyönyörű volt az egész. Néhányszor ennek köszönhetően majdnem orra is estem, mert nem a lábam elé figyeltem. Nagyjából az utunk felénél megálltunk egy kicsit, elcsendesedtünk és lekapcsoltuk a lámpákat. Vaksötét és néma csend lepett el minket, számomra hihetetlen nyugalmat nyújtott. Ugyanakkor ráébredtem arra is, ha a lámpák hirtelen eltűnnének a képből, akkor jó nagy bajba kerülnénk.

Többünkben felmerült a kérdés, hogy milyen állatokra számíthatunk a barlangon belül. Mindkét fajtával találkoztunk, denevérrel és egy rákfélével, de ennek pontos nevéről sajnos lemaradtam. A páratartalom közel 100%-os volt, a hőmérséklet kb. 12 fok körüli, így volt olyan, hogy a kabát feleslegessé vált.

Az utolsó km-eken ismét kivilágított részhez értünk, a jósvafői szakaszon láthattuk Európa legmagasabb cseppkövét, a 18 m magas Csillagvizsgálót. Számomra oldalról a new yorki Szabadság-szoborhoz hasonlított. Az óriások terméhez érve a hatalmas cseppkőképződményeket ismét zenei háttérrel tanulmányozhattuk. Igyekeztem néhány szép képet csinálni, de sajnos a fényviszonyok miatt nem sikerültek olyan jól, mindenesetre feltöltök néhányat. Megtekintéshez kattints a képre és megnyílik a galéria: