Lassan harmadik hónapja étkezem a paleo életmódnak megfelelően és vannak jó és rossz híreim.

Kezdjük a jókkal - nagyon sok pozitív változást tapasztalok mióta elhagytam a tejtermékeket és gabonákat. Az emésztésem nagyon régóta rakoncátlankodik, ez az étrend azonban tökéletesen helyre tette. Kevésbé vagyok éhes, nem tör rám ebéd utáni kaja kóma, az energiám is sokkal több, jobban mennek az edzések. Mindemellett a kedvenc ételeimet eszem, sok zöldséget mindenféle hússal, olajos magvakat, kevés gyümölcsöt.

Teszteltem, hogy vajon az étrendnek köszönhető-e a pozitív változás, így beiktattam egy csaló napot. Hát ami akkor történt az annyira szörnyű volt, hogy már csak ezért sem próbálkozok többet...lekváros kalács volt az a bizonyos bűnfogás, aminek "köszönhetően" borzasztó rosszul lettem, szédültem, hányingerem volt, fájt a hasam és rohanhattam a mellékhelyiségbe. Fúj-fúj cukor és fehér liszt.

Anyagi szempontból is sokkal jobb volt áttérni, mivel folyamatosan főzök és csomagolom magamnak az ebédet, ezért nem költök ételrendelésre vagy menzán. Előre eltervezem, hogy miket fogok főzni, ezért felesleges alapanyagot sem vásárolok és nem landol utána a szemétben, ezért ez az újévi fogadalmam ki is van pipálva. Ugyan nem vagyok édesszájú, de ha megkívánok egy kis desszertet, akkor arra is megtaláltam a büntetlen megoldást, de azért nem viszem túlzásba. Íme egy újabb ízelítő a menüből:

És most jöjjenek a rossz hírek. Sokat gondolkoztam azon, hogy leírjam-e és mindenki elé tárjam, de arra jutottam, hogy így tud hiteles és motiváló lenni a történetem, ha a sikerek és hullámvölgyek is megjelennek. Így amikor elérem a célom, akkor a teljes út álljon itt, feketén-fehéren. Nagyon furdalt a lelkiismeret, hogy ilyen régóta nem írtam ide, de vártam, hogy beszámolhassak a sok leadott kilóról vagy centikről. Csakhogy ezek valahogy mégsem jöttek...

Említettem korábban, hogy volt egy ELTE-s fittségi felmérés, aminek az első ismétlése a napokban történt. Az eredmények ismeretében pedig nagyon nagyot csalódtam. Sajnos októberhez képest sem centiben, sem kilóban, sem testzsír%-ban nem történt csak nagyon minimális változás. Az edzettségem, erőnlétem és a derék-csípő arányom jobb lett, tehát az edzések hatékonyak és segítenek, egészségesebb vagyok, de a számok szerint soványabb nem. A fényképeken látszik a változás, tehát a látvány azért valamennyit visszaigazol, de ezek az infók a kedvemre és a kitartásomra nagyon demotiválóak. A felmérés után azonnal felkerestem a háziorvosomat, hogy kezdjen velem valamit, mert mégiscsak 6. hónapja csinálom és nincs annyi eredménye, amennyi energiát én beleteszek. Megnézte az októberi terheléses vércukorvizsgáltom eredményét (ezt eddig orvos nem látta) és bólogatott, hogy ez bizony IR, így felírt nekem egy gyógyszert, ami inzulint juttat a szervezetembe és beindítja az anyagcserémet. 6 napja szedem, ma ráálltam a mérlegre és nem akarom elkiabálni, de 2 kilóval kevesebbet mutatott. Remélem, hogy ettől tényleg beindulnak a dolgok, de nem akarok mindent a gyógyszerre és betegségre fogni, ezért amennyire csak lehet még jobban oda fogok figyelni az étkezésre és a testem jelzéseire. Kicsit visszaveszem az olajos magvakat, a zsírosabb húsokat és a magliszteket (mondjuk ebből a 3 hónap alatt kb háromszor használtam), és csak akkor eszem, ha tényleg éhes vagyok, este pedig maximum saláta sovány hússal.

Igazából mindez kegyetlen rossz érzés, hiszen kívülről sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy biztosan félrekajálok és rossz a módszer ami szerint étkezem vagy hogy többet kéne edzeni, de ahonnan én állok onnan azt látom és érzem, hogy mindent megteszek és ami korábban bevált (hiszen 3 éve fogytam már egyszer 16 kilót), az most egyszerűen nem használ, hiszen nagyobb a felesleg és mégsem mozdul. Kitartásom ellenére borzasztóan össze vagyok törve és magam sem tudom, hogy ez az egész tényleg az én hibám-e vagy sem. Mindenestre ismét felállok, leporolom magam és küzdök tovább, mert bármi történjék, én nyerek...